A mosoly ereje

Nagyon tanulságos és magával ragadó szerintem ez a rövidke film. Eleinte nem nagy bizalommal néztem bele, de rövid időn belül kíváncsian és jobb kedvvel figyeltem a történtet. Egy férfiról szól, aki mindenkit szeretne megmosolyogtatni, bárkihez van egy jó szava, amivel az embereknek örömet okoz. De nem mesélem el a teljes történetet, mert úgy nem lenne olyan érdekes, inkább ajánlom mindenki figyelmébe!
A baj az, hogy az emberek általában morcosan, rossz kedvűen, szinte semmibe véve a másikat mennek az utcán. Pedig olyan egyszerű lenne felderíteni legalább egy picit egymás napját.

Akkoriban, mikor ez történt, még Szegeden tanultam. Pedig nem sokkal előtte olvastam a mosolygás pozitív hatásáról, mégis könnyedén elfeledkeztem róla, volt elég bajom. Éppen a TIK-ből tartottam hazafelé a hosszú, 5 perces úton, és magamban nagyon morogtam. Már nem emlékszem, min, de valamin jól felhúztam magam. Nem volt kedvem hazamenni, így a környező utcákon csatangoltam, persze rá volt írva a fejemre, hogy senki ne nézzen rám, hozzám ne szóljon. Kifordultam a sarkon, és megláttam egy velem egyidős lányt. Már messziről sugározott a jó kedve, és igazi széles mosollyal közeledett felém. Na, ez még csak rátett egy lapáttal a kedvemre, gondoltam is magamban, mit mosolyog ez? Aztán ahogy közelebb ért hozzám, hirtelen rám nézett és kedvesen rám mosolygott. Ez annyira meglepett és kizökkentett a rossz kedvemből, hogy egy pillanatra meg is torpantam. De még észhez sem tértem, máris mosolyra állt az én én szám is. Minden ború elpárolgott belőlem, és könnyedén, vidáman mentem tovább. Hirtelen hálát éreztem a lány felé. Csak egy mosoly egy teljesen ismeretlentől is mennyire meg tudja változtatni az ember hangulatát. Ahogy mentem tovább haza, láttam, hogy jön szembe velem egy hasonlóan morcos lány, gondoltam, mit árthat? Így szélesen rá mosolyogtam én is. Ő is meghökkent egy pillanatra, majd kedvesen, némi csodálkozással viszonozta. 

Ahogy elment mellettem, úgy tűnt neki is jobb kedve kerekedett, így én még jobb hangulatban folytattam utamat. 

Azért meséltem el ezt, mert olyan könnyű elfelejteni, hogy a mosolynak mekkora ereje van, és milyen ragadós tud lenni. Egy pillanat alatt jobb kedve lesz az embernek tőle, máris nem látja olyan sötétnek a világot, bizakodóbb lesz hirtelen. Többet kellene mosolyognunk, nevetnünk. Tudom, könnyű ezt mondani, de saját magamon tapasztalom, ha rá veszem magam, hogy csak egy kicsit mosolyogjak, máris jobb lesz a hangulatom tőle. Lehet eleinte tényleg rá kell vennie magát az embernek, figyelmeztetni önmagunkat, ha sötétek a gondolataink, hogy inkább nevessünk egy jót, de az eredménye meg lesz! Könnyen hozzászokhatunk újra a mosolygáshoz és a nevetéshez, s ezáltal nem nyomasztanak majd annyira a gondok, nem őrlik fel olyan könnyen a testünket, lelkünket.