Otthon, édes otthon! :3 Végre hazajöttem. Mostanában elég ritkán volt, hogy két hétig nem jöttem haza. Persze már korábban is jöhettem volna, de jellemzően mindig húzom az utazást. Mert nem szeretek pakolni, villamoshoz, metróhoz és vonathoz rohanni. Aztán még várnom kell a buszra, ami áthoz a településre, ahol lakom.
A tegnap egész jól alakult. Sikeresen vagyis inkább félsikeresen kikotortam az Auchanba, hogy szaloncukrot vegyek és amilyen szerencsém volt, már nem volt vajkaramellás. A kedvencem. T__T Nem baj, így rá leszek kényszerülve a házira, csinálnom kell. Utána még az egyik unokahúgomnak kellett övet találnom, ami ritkaság számba menően 5 perc alatt megvolt. Apunak az Obiba kellett mennem, de gyorsan megjártam.
A vonatot időben elkaptam, de megszokásból az Újpest felé menő metróra szálltam és nem arra, ami Kőbányára megy. Jellemző. xD
A buszra se kellett sokáig várnom, rendes volt a sofőr(!) és ahelyett, hogy a hidegben kellett volna állnom 15 percet, felengedett. Ritka az ilyen. :3
Hazaértem, apu kijött elém, mert annyira nehéz volt a táskám, hogy alig bírtam. Most is nyögöm. Persze a szép bőrkesztyűm fent hagytam a buszon. T_T
Már alig vártam, hogy itthon legyek, két hét macskák nélkül fájdalmas. ^^ Na hát ők rendesen pótolták a hiányérzetem. Talán túlzásba is vitték. xD Játszottam az egyikkel, erre csatlakozott a másik is és két macskával egyszerre játszani, hogy egyik se sértődjön be, az művészet. :D Fél óra után már untam, de erre előkerült a harmadik is és ő is követelte az adagját.
És ez egész este így ment, folyton zaklattak valamivel. Egészen hajnali kettőig. Tudják, ha én itthon vagyok, akkor éjszaka is jöhetnek hozzám. Valahogy nem élveztem már annyira a kitüntető figyelmüket. xD A picit beengedtem, és a kis drága azzal hálálta meg, mikor meg akartam simogatni, hogy rám morgott. Hát igen, én vagyok értük és nem ők értem. De azt hiszem, így van ez jól. Talán egy kicsit el vannak kényeztetve, de legalább jó helyen vannak és nem ismerik, milyen rossz körülmények között is élhetnének. Nekik természetes, hogy az egész család ugrik egy nyávogásukra. ^^ Bár szerintem annak ellenére, hogy néha morgunk miattuk, nekünk is az.
A tegnap egész jól alakult. Sikeresen vagyis inkább félsikeresen kikotortam az Auchanba, hogy szaloncukrot vegyek és amilyen szerencsém volt, már nem volt vajkaramellás. A kedvencem. T__T Nem baj, így rá leszek kényszerülve a házira, csinálnom kell. Utána még az egyik unokahúgomnak kellett övet találnom, ami ritkaság számba menően 5 perc alatt megvolt. Apunak az Obiba kellett mennem, de gyorsan megjártam.
A vonatot időben elkaptam, de megszokásból az Újpest felé menő metróra szálltam és nem arra, ami Kőbányára megy. Jellemző. xD
A buszra se kellett sokáig várnom, rendes volt a sofőr(!) és ahelyett, hogy a hidegben kellett volna állnom 15 percet, felengedett. Ritka az ilyen. :3
Hazaértem, apu kijött elém, mert annyira nehéz volt a táskám, hogy alig bírtam. Most is nyögöm. Persze a szép bőrkesztyűm fent hagytam a buszon. T_T
Már alig vártam, hogy itthon legyek, két hét macskák nélkül fájdalmas. ^^ Na hát ők rendesen pótolták a hiányérzetem. Talán túlzásba is vitték. xD Játszottam az egyikkel, erre csatlakozott a másik is és két macskával egyszerre játszani, hogy egyik se sértődjön be, az művészet. :D Fél óra után már untam, de erre előkerült a harmadik is és ő is követelte az adagját.
És ez egész este így ment, folyton zaklattak valamivel. Egészen hajnali kettőig. Tudják, ha én itthon vagyok, akkor éjszaka is jöhetnek hozzám. Valahogy nem élveztem már annyira a kitüntető figyelmüket. xD A picit beengedtem, és a kis drága azzal hálálta meg, mikor meg akartam simogatni, hogy rám morgott. Hát igen, én vagyok értük és nem ők értem. De azt hiszem, így van ez jól. Talán egy kicsit el vannak kényeztetve, de legalább jó helyen vannak és nem ismerik, milyen rossz körülmények között is élhetnének. Nekik természetes, hogy az egész család ugrik egy nyávogásukra. ^^ Bár szerintem annak ellenére, hogy néha morgunk miattuk, nekünk is az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése