Egész héten nem voltam valami jól, és ez még csak rosszabbodott a hétvégére. Tiszta kedvtelen voltam, beteg és a rossz idő még csak rontott a hangulatomon. Tegnap délután viszont időlegesen egy kicsit élénkebb lettem, egészen kedvem volt valamit csinálni, alkotni. Neki láttam bevenni az egyik nadrágomat, erre a bátyám megkért, hogy varrjak neki egy párnahuzatot. Aztán anyu is mondta, ha tudnék, akkor neki is jól jönne egy. Gyorsan megcsináltam őket, hiszen egy huzathoz nem kell sem sok kreativitás, sem idő.
Vittem le anyunak, nagyon megköszönte és mondta, hogy pusziltat. Én erre visszakérdeztem:
- Kivel?
- Akivel szeretnéd.
- Hát nem tudom.
- Akkor mondjuk Asagival. xD
Ezen majdnem könnyesre nevettem magam. Gondoltam is magamban, hogy jól van anyukám. De mondtam neki, hogy nekem ugyan nem kell Asagitól. :'D (csak hogy tisztázzam magam és nehogy félreértse az egészet, és a tiszteletet ő másnak nézze. ^^)
Vittem le anyunak, nagyon megköszönte és mondta, hogy pusziltat. Én erre visszakérdeztem:
- Kivel?
- Akivel szeretnéd.
- Hát nem tudom.
- Akkor mondjuk Asagival. xD
Ezen majdnem könnyesre nevettem magam. Gondoltam is magamban, hogy jól van anyukám. De mondtam neki, hogy nekem ugyan nem kell Asagitól. :'D (csak hogy tisztázzam magam és nehogy félreértse az egészet, és a tiszteletet ő másnak nézze. ^^)
A kosztüm szép, na de azok a szarvak... ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése