Bodza

Szokás szerint mint mindig, minden kicsit megkésve lett elvetve a kertben. Mert bár minket szerencsére nem érint közvetlenül az árvíz, de a belvíz annál inkább. Viszont a kis üvegházban boldogan virít minden. Egyre erősebbek a paradicsompalánták, a paprika is megfogta, saláta és én nem is tudom, még mi van a sok cserépben. Mikor öntöztem őket, Panna utánam jött. Játszotta a felügyelőt és követett mindenhova. xD

Annyira szépek ezek a nőszirmok. Öt fajta van, de abból négy sárga. xD Sebaj, azért mind különböző egy kicsit és legalább nem egyszerre nyílnak.
Ez kifejezetten tetszik, szép meleg sárga. Panna is ott pózolt alatta, de mire lekaptam volna, természetesen odébb állt - a potyószilva jobban izgatta.

 Mivel június eleje van, itt a szezonja végre a bodzának! Annyira szeretem az illatát és a belőle készült szörpöt. Már alig várom, hogy a második adag is fogyasztható legyen. Na persze csak apu éri fel, és mindig csak mondja, hogy majd, majd szed. Erre ma esik, így még holnap se lehet. >__>  Pedig azért ő a legnagyobb fogyasztója. Ha a miénk elvirágzik, akkor majd kihajtjuk a határba, csak rosszabbul járna. xD
Jó sok kellene pedig, mert szeretnék télire is szárítani a virágból. A bogyóból pedig lekvárt főzni. 

Bodzaszörp: Anyu négy liter vízhez két kiló cukrot adott és egy citromot felkarikázva. A recept szerint akár 8 napig is ázhat benne a virág, de azt azért mi nem vártuk ki. Frissen is ittuk, viszont a nagyobb részét tartósítószerrel eltettük későbbre.