Havazás...

Nem akarom elhinni, hogy visszajött a tél. Még hozzá nem is akárhogyan. Ahogy hírlik, még -13 fok is lehet a hétvégére. Pedig már úgy reménykedtem, és úgy örültem a langyosodó időnek, és az egyre több napsütésnek.
Éppen Kaorival beszélgettem, nem sokkal azután, hogy Riko elment a szüleivel - csak innen tudom, hogy kb. 1 óra után volt -, mikor elkezdett esni a hó. Először nem is vettem komolyan, hiába hallottam az előrejelzést. De mikor már folyamatosan két órája esett, fújta, kavarta a szél, már kezdtem aggódni. Eleinte ahogy leesett, rögtön el is olvadt. Aztán lehűlhetett egy kicsit a levegő, mert megmaradt a tetők tetején, majd hamarosan megült a fenyőfák ágain.

Fél 6 körül hívtam aput, és ő is azt mondta, éppen hogy csak elkezdett esni otthon. Olyan 80 km-re lakunk Budapesttől. Úgy tűnik később érte el a hazaikat. S Riko is azzal jött haza nem sokkal később, hogy lent a városban alig esett, és szinte meg se maradt a hó. Mérgelődve mesélte, ahogy jött fel a hegyre, mindig alulról esett a hó, egyenesen be a kapucnija alá. (xD ismerős...)
Estére pedig olyan szélvihar kerekedett! El se tudtam képzelni, mi az a morgó, zörgő hang, amit hallok. Csak a konyha ablakon kinézve láttam, mennyire kavarja a szél a havat, szinte porlott az egész. O___O Először azt hittem, köd van kint. Pedig csak annyira szállt a porhó.

Azóta is lankadatlanul esik, egy percre se állt el. Már nagyon elegem van a hidegből, a télből. Menjen ahova akar. De minél előbb. Szuper lesz fagyban, hóban költözni a hétvégén...
 De legalább szép képeket készítettem.
 

Mellesleg már nagyon elegem van ebből a lakásból, hiába van szép helyen. Nagyon csöndes, de tényleg... nappal. Viszont este, vagyis inkább mindig éjfél körül az alattunk lakó el nem kezdi ordíttatni a tévéjét. 35 év körüli egyedülálló nő (állítólag, mert a hangok nem ezt tanúsítják). Mániásan fél 12-től hajnali 2-ig. Bár mostanában az új szokása, hogy fél 2-től 3-ig. Persze hogy ne tudjak aludni tőle. Tegnap is olyan hangosan "hallgatta" éjfél után, hogy szó szerint zengett tőle a lakás. Még füldugó mellett is hallottam. S csak az az egy szerencséje volt, hogy nem mentem le hisztit csapni, hogy anyu jól belém nevelte, legyek tekintettel másokra. Amilyen ideges voltam, biztos felvertem volna az egész házat. Bár szerintem jó néhánya örültek volna, hogy végre valaki kiosztja azt a satrafát. Már nagyon izzott a tenyerem így fél év után...
Kaori meg van róla győződve, hogy "haza hordja" a munkáját. Most már én is igazat adok neki, mert el se tudom képzelni, mi a jó eget nézhet olyan későn, olyan hangosan a tévében...